Tündi és én. Játék a szavakkal.('89)

Tündi: Gondolj rám kislány, szívem azt súgja, hogy szereted. Én mondom neked, hogy szereted, hiába nem hiszed. Én ezt mondom neked, gondolj rám kislány, szívem súgja neked, a többit már tudod...

Én:Szíved súgja, szeretem, hát válaszolok csendesen. Mit hiszel, s mit súg a szív, már nem boldogít, nem vidít. Azóta láttam már tavaszt, nyarat, erdőt, fákat, ősz jött nemsokára, s szívem is kiszáradt. Kiszáradt, nem fűti vágy, mit szíved súgott idáig, elhalványult, már csak árny, s valósággá nem válik.

Tündi:Nálad remény, nálam szerény a szerelem, Most neked írom levelem. Könnycsepp úszik szememen, rád gondolok kedvesen. Szemed csillog, hajad fekete, de lelked nem rózsa tövise. Gondolj rám, s vidáman mosolyogj, ha majd nemsokára meghalok.

Én:Amit írtál igaz, bár kicsit nem értem. Ha elvinne is a sors, mosoly nem járná át szívemet, s amit adni tudnék még, az csakis könnycsepp lehet.

Senki sem több.('91)

Sűrű a köd, borult az ég, mindenki otthon maradt,
csak egy ember nincsen otthon...
Kit koldusnak tartanak.
Hideg ködben ő is fázik, de haza menni nem lehet,
mert mit otthonnak tartanak, számára az elveszett.
Szakadt cipője rég átázott, lábát mardossa a hó,
de szállást kérni mégsem mer, mert úgysem lenne befogadó.
Az ő élete a vándorlás, hegyeken és völgyön át,
Néha-néha belé botlik, egy-két régi jóbarát.
Ilyenkor kicsit ő is boldog, hogy vele is törődnek,
De a barátok, kiket annak tartott, egyre inkább felednek.
Elfeledik, hogy ismernék, hogy ismerték valaha,
S ilyenkor benne mintha, egy világ összeomlana.
Szeme könnyel teli, arca sírásba vált,
s azon gondolkozik...ilyen hát a jóbarát?
Tovább baktat, hosszú útra készülő,
Hátha egyszer jő valaki, ki megszánja, hisz ember ő.
Ember ő is, mint a többi, csak koldus.
Ez különböző?
Van csillaga, mely csak az övé, vele vénülő.
Szánjátok meg emberek, szánjátok meg, ha koldus is,
Hisz az ember arra születik, hogy szeresse a társait.
De a koldust nem szánta senki, az éhhalálba menekült,
És a Föld az befogadta, csak ő volt, ki könyörült.
Ő az anyja az embernek, kik koldust nem szánnak,
de vigyázz, ha te is meghalsz, nem biztos, hogy befogad.

Miért tettétek? ('91)

Sajnáljátok magatokat, sajnáljátok, emberek,
Hisz nemsokára itt a vég, miben eddig nem hittetek.
De most, hogy itt lesz, muszáj lesz hinnetek,
S látjátok...akkor már késő lesz.
Hisz tettetek ott lesz fönt, ott lesz leírva egy könyvbe,
S ki rossz volt eddig, annak szeme könnybe,
S keze, ökölbe szorul.
Sajnálni fogja tettei felét, mit eddig jónak vélt, élt vele,
De most halnia kell ezért.
Hisz a bűnt, mit ő szórt szét, átkozott sokakat,
Embereket kínzott, háborgatta a holtakat,
Ki eddig nem tudott róla, most tudni fogja mind.
Mert a könyv, mely a mennyben van, elárulja titkait.
Nem csak tettei felét...az egészet tudni fogja,
S most fogja fel csak lényegét.
De sok lesz ez egy személynek...sok kín...
S a feloldozás...mire vár...elmarad.
Elmarad, mert ez a rosszaknak a kínlódás helye.
Ó nem, nem, félre ne érts, nem a mennyben bűnhődik ő.
A pokolban lesz végső útja, hová kerül,
S való, a sok gonosztevő.

Örökké fehéren...('91)

Nem vagyok hangulatember,
nem vagyok fekete,
Nem vagyok gonosz,
Sohasem kellene.

Sosem kellene a gononosz,
inkább ne legyek,
Hisz milyenek a gonoszok?
A gonosz emberek?

Én, én vagyok, s az is leszek,
Ne mondjatok semmi rosszat,
Ne csábítsatok a rosszra,
Mert úgysem engedek.

Régi idők emlékére...T.H.dal

Nagyon hideg az ágy, hiába várlak.
Te már egy másik, fehér szobában fekszel.
Lehet, hogy már rég túl vagy rajta,
Ez volt a sok szép év jutalma

Hogy tehetted ezt nélkülem?
Miért nem szóltál? Ez az én ügyem.
Mentél megint a saját fejed után.
Megtetted, és ez nagyon fájt.

Angyalt csináltál
Nézd, ott száll a mennyben.
Angyalt csináltál,
Ez az első gyerekem lenne.

Behunyom a szemem, látom magam előtt.
Szőke, kék szemű édes kölyök.
Olyan lett volna, mint te vagy én.
De számára nincs már esély.

Tűzoltó lett volna, vagy katona.
Kézen fogva vittük volna az oviba.
Vártuk volna őt a suli előtt,
De nem vállalják már...elköltözött.

Angyalt csináltál
Nézd, ott száll a mennyben,
Angyalt csináltál,
Ez az első gyerekem lenne.

Miért? ('91)

Emberek, hát nem értitek, mi az, hogy Szeretet?
Szeretni kell!
Ezért vagytok!
Élni, higgyétek el, csak így lehet...

Ostoba a háború, mit ti idéztek elő,
S mivel, hogy így éltek:
Az egész életet le nem élhetétek.

Kell-e? ('91)

Kell-e álmodni, ha nincs már remény?
Álmokat kergetni szerteszét?
Hinni az eljövőben, mely egyre közeleg?
Tudni azt, mit még nem sejtettünk meg?

Minek mindez, ha nem akarsz?
ha nem akarsz hinni semmiben?
Minek mindez ha nem maradsz?
Ha elhidegít itt minden.