Hallom a szavak hangjait,
hallom az idők dalait,hallom azt is, ki most nem felel,
hallom azt is, ha énekel.
Magamban hallom az ő dalát,
az életét, s ha értem kiált,
és hallom azt is ki most keserg,
és hallom, hogy: nincs már miért...
És látom a felhők hatalmas hadát,
hallom azt is, ki bennük kiált,
hallom, kinek van szívén a szó,
oly bíztató, mámorító.
Énekeld az énekek énekét,
Fordítsd oda arcod ahhoz, ki most feléd lenéz.
és hallom a harag hangját, mely dübörg,
nem volt se se jó, se rossz, mely az égbe tört.
És meggyötört arcokat is látok én.
Mert látni...hogy esdnek kegyelemért,
És látom a hajnal miként hasad,
Ahogyan Újra felvirrad a Nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése