2008. augusztus 21., csütörtök

Kósza...

Szólnék én, de rám vigyáznak,
Nem szólhatok, mindig látnak.
Félthetem a szavaim,
nem is tudom, hogy van itt.
Mert Ő mélyen bennem él.
Itt lakik és itt zenél.
Bennem szólal az Ő hangja,
bennem szól, ha eszem hagyja.
Szereti Ő az én beszédem
Tenni kéne, de nem megy mégsem.
Elfáradtam, keseredtem...
most egy picit megpihentem.

Nincsenek megjegyzések: