Gondolkozom...('89)

Amikor az ember érez, vajon mit él át? Hisz nem tudja, hogy sírni kell...s szemeit mégis könny fonja át. Vajon hány ember él a Földön, ki tudja értelmét életének? Sokszor elgondolkozom, hogy vajon ki, kit ért meg? A barátság ritka dolog, van aki nem is ismeri. S ki tudja...talán jobb így neki. Gondolkozni? Néha nincs értelme...mert rájövünk, hogy eltévedhetünk. Látni? Vajon kit, s miért? Van aki csak nézeget, de nem látja a tények lényegét. Hallani? Az élet morajlása mind felfogható. hallani, mit mások beszélnek, és néha jobb lenne, ha nem is hallanék. Szavak? Mindenki mást beszél. S néha a szó kemény, jobb lenne ha el sem hangzana. Szerelem? Hogyha érzed míly boldog az élet, ha mindent szépnek látsz, ha a szürke is színessé lesz.
Ezek csak elcsépelt szavak, nincs értelmük, mert el sem hangzanak. S ha el is mondanánk, vajon ki értené meg? Senki, hisz mindenki szalad. Miért nem figyelnek az emberek társaikra? Miért nem foglalkoztatják mások gondjai? Talán mert ők is elkeserednének? Hisz mindenkinek vannak titkai, s talán őt sem értenék meg.
Mi is az élet? Egy kis fény a homályban. Múló pillanatkép csupán, s talán visszaváltozik majd, egy sorsdöntő éjszakán.
Kinek mondjam el féltett titkaim? Ki az aki igazán megért?
Elmondanám, de nem tudom, félek, és úgysem értenék meg, így hát hallgatok.
Nincsen semmi értelme annak amit most írok, de én mégis megteszem. Nem magam, csupán hangulatomat leplezem, és közben elképesztő dolgok történnek velem. Nem rossz dolgok, csak értelmetlenek, s tudom, így csupán magamnak beszélhetek, mondhatom dolgaim. Néha furcsa érzés fog el, másnak látok mindent, ami. Megváltoznak a hangok, az arcok, a képek, s megváltoznak álmaim. S tényleg...ezt csupán én értem. Én, aki ezt mind megteremtheti.