Versidézetek

Szoríts magadhoz, mint egy tüske ágat,
Felsebzi arcod, elégni tanít.
Susogó lombért már az ősz tüze lázad,
Lángba borítva koronák csúcsait.
Karodban zsibogó vérpatak árad,
Simogatásból sosem elég,
Hullni készülünk, mi esendő árnyak,
De ne így, de ne most, fáj, ne még.