Tündi: Gondolj rám kislány, szívem azt súgja, hogy szereted. Én mondom neked, hogy szereted, hiába nem hiszed. Én ezt mondom neked, gondolj rám kislány, szívem súgja neked, a többit már tudod...
Én:Szíved súgja, szeretem, hát válaszolok csendesen. Mit hiszel, s mit súg a szív, már nem boldogít, nem vidít. Azóta láttam már tavaszt, nyarat, erdőt, fákat, ősz jött nemsokára, s szívem is kiszáradt. Kiszáradt, nem fűti vágy, mit szíved súgott idáig, elhalványult, már csak árny, s valósággá nem válik.
Tündi:Nálad remény, nálam szerény a szerelem, Most neked írom levelem. Könnycsepp úszik szememen, rád gondolok kedvesen. Szemed csillog, hajad fekete, de lelked nem rózsa tövise. Gondolj rám, s vidáman mosolyogj, ha majd nemsokára meghalok.
Én:Amit írtál igaz, bár kicsit nem értem. Ha elvinne is a sors, mosoly nem járná át szívemet, s amit adni tudnék még, az csakis könnycsepp lehet.
2008. augusztus 6., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése