A madár ('89)

Volt egyszer egy madár, jó nagy szárnya volt,
Jó nagy, fekete, mely mindent átkarolt.
belepte a várost, az utcát, a házakat,
Nem maradt senki, ki kimaradt.
Egyre jobban szorított a szárny,
egyre jobban égett az ember, az árny.
kezdte látni a jövőt,
kezdte látni azt, mi rá vár,
Így hát gondolt egyet, kiállt,
s gondolta egyet kiált.
Ordított ahogy a torkán kifért,
elkergette a madarat, mely eddig rajtuk élt.

Azóta szól a nóta, azóta vidám, ki él,
azóta nincs kaloda, azóta él a fény.