Evezés közben egy gyönyörű falevél úszott el mellettük. Az öregember kihalászta a vízből, megmutatta a gyermeknek, és megkérdezte tőle:-Értesz valamit a botanikából, fiam?
-Semmit sem!-válaszolt a kisfiú.
-Kár.-csóválta a fejét az öreg-,mert így az életed negyedrészével szegényebb...
Nemsokára a part sziklái alá értek, lelkesen csodálták a gyönyörű képződményeket, majd az idős ember azt kérdezte:
-Tanultál-e már geológiát?
-Nem, semmit sem...
-Ejnye, de sajnállak! Mert az életed további negyedével szegényebb így, ilyen tudatlanul...
Sötétedni kezdett. Az alkonyatban föltünedeztek az égen a csillagok. Miközben kifelé eveztek, az öregember megkérdezte:
-A csillagászatról csak tanultál valamit?
-Semmit sem tanultunk még arról-nézett rá a gyermek-, csak azt látom, hogy milyen szépek...
-Sejtettem- csóválta fejét az öregember-, mégis meg kell mondanom, hogy életed ezzel is szegényebb még egy negyedével. de későre jár, igyekezzünk haza felé!-és hirtelen a part irányába fordította a csónakot, csakhogy a váratlan mozdulat nem jól sikerült, a csónak felborult, és ők mind a ketten beleestek a vízbe, ott, ahol még a lábuk nem ért földet. A csónak eltűnt, a fiú erős csapásokkal kezdett úszni a part felé. Hátrafelé pillantva látta, hogy útitársa kétségbeesetten kapálódzik a vízben. Odakiáltott:
-Bácsi kérem, nem tud úszni?
-Nem!-hangzott a rémült kiáltás.
-Akkor...akkor odaveszett az egész élete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése