Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés
Jön messziről még-még utánam,
Zúgó fülemig alig ér el,
Mérföldeket lép a lábam:
Én kifelé megyek.
Hátul egyre messzebb az Élet,
Elöl: jön-jön az ismeretlen
nem gyűlölöm kiket gyűlöltem,
Nem szeretem, kiket szerettem:
Én kifelé megyek.
Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra,
fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.
2008. augusztus 5., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése