Minden szavad, megérint, megéget. Bezár, szívembe téged.
Hol van már a szép világ? Számodra messze már.
De néha még a magasba vágysz, s mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut, az árnyékból a Fény kijut.
Egyszer még gondolj rám. Gondolj rám.
2008. augusztus 5., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése